Feri haladt felém, majd megölelt. Aztán segített kicipelni a cuccaimat közben pedig arról mesélt mi történt vele az elmúlt egy évben. Már a kocsiban ültünk, amikor megjegyeztem:
-Sokat változtál! Szőkítettél, de jól áll És… sokkal izmosabb vagy - elnevette magát.
- Kösz, de te is sokat változtál. Már majdnem a vállamig érsz – vigyorgott. Haha:S
- A te 185 centidhez képest a templomtorony is alacsony – vágtam vissza.
Még jó, hogy a pirosnál álltunk, mert különben az árokban kötöttünk volna a nevetéstől. Az út további részében ő is és én is meséltünk. Épp végeztem a beszámolómmal, amikor befordultunk egy gyönyörű házakkal teli utcába. Aztán felkanyarodtunk a 26-os számú ház kocsi felhajtójára.
-Fúú – sóhajtottam meglepetten. Azt nem említették, hogy Feri ilyen helyen lakik!
- Tetszik?
- Nem kicsit! De honnan volt neked erre pénzed? – érdeklődtem.
- Hát, izé… Tudod, miután tavaly visszajöttem leszerződtem az egyik legnevesebb német bandához.
- Ez nagyszerűűű!! – ujjongtam, majd még egyszer átöleltem a derekát.
Az ünneplés után fogtam magam és jobban szemügyre vettem a házat – kívülről. Barack színű falak, sötétbarna ablakokkal. Az ablakpárkányokon rózsaszínű és piros virágok sorakoztak. Nagyon barátságos helynek nézett ki. A bejárati ajtó a garázstól balra volt, oda pár fokos lépcső vezetett. A garázs másik oldalán pedig egy ösvény hátra, a hátsó udvarba. Mivel látni akartam belülről is a házat így gyorsan követtem Ferit.
A ház belülről még szebb volt, mint kívülről. Jobbra ajtó nyílt a garázsból, balra pedig egy kis társalgószerű szoba. Ha egyenesen tovább ment az ember az étkezőben találta magát. Ott fenyőasztal volt székekkel és mellette egy szekrény tányérokkal. A szoba végén ablak. Balra egy kis konyha, épp akkora amekkorára egy fiúnak szüksége van. A konyha ajtaja mellett volt a lépcső. Az alatt egy kis fürdő. Ha az előszobából egyenesen tovább mentünk, akkor egy nappaliban találtuk magunkat. Ott kényelmes kanapék és fotelek kínálgatták magukat. :D
-Te most komolyan itt laksz? – kérdeztem, mert még mindig nem hittem el.
- Egy kicsit - válaszolt. XD
Aztán felmentünk az emeletre. Ott Feri végig mondta, hogy az ajtók mögött milyen szobák találhatók.
-Az én szobám, vendégszoba, vendégszoba, dolgozó, te szobád, nappali. Pakolj ki, aztán majd 6 körül gyere le, mert be mutatlak a fiúknak. Fotózásuk lesz!
Bólintottam, majd benyitottam a szobába. Miután már minden cuccom az az ajtón belül volt jobban szétnéztem. A falak narancsszínűek voltak, világos barna bútorokkal volt teli. Az ajtótól balra volt egy szekrénysor. Az ajtóval szemben egy íróasztal és mellette ágy. Volt egy dupla ablak (ami alatt amerikai stílusú beülő) és még egy a másik falon is, az erkélyajtó mellett. Ahogy megállapítottam saját fürdőm is volt, ami több szempontból is jól jöhet még. :D
Elkezdtem a kipakolást. Nem igazán gyorsan, de végül sikerült mindennek helyet találnom. Átöltöztem egy farmerba, hozzá vettem egy piros-fehér felsőt és egy fehér lapos cipőt majd lesétáltam a földszintre. Feri épp keresett valamit a nappaliban. Amikor megálltam mellette felkiáltott:
-Megvagy!
Aztán fél másodperccel később csöngettek.
-Dóri, nyisd ki, légy szíves! Pizzát rendeltem – csalódott mosollyal mentem ajtót nyitni. hiába él egyedül, még mindig nem tud főzni.
Kifizettem a pizzát, majd leültem a nappaliba és enni kezdtem. Miután mindketten jól laktunk indultam volna felfedező körútra.
-Hova, hova? – kérdezte Feri.
- Felfedezem a környéket – feleltem.
- Á, nem emlékszel mit mondtam, hova megyünk?
- Eltaláltad – megmosolyodta a választ.
- Akkor vázolom. Megyünk és gyakoroljuk az idegen nyelveket – sértődötten néztem rá.
- Az egyetlen tantárgy, amiből 10 évig kitűnő voltam – ellenkeztem már a kocsiban ülve.
- Igen, tudom. Ezért küldtek ide – tehetetlenül sóhajtottam.
Pár percig csendben utaztunk. Már-már azt hittem, hogy a város másik felére megyünk, amikor megálltunk egy pláza előtt.
-Vásárolni viszel? - kérdeztem, de nem vártam választ.
Feri sem foglalkozott a kérdéssel, inkább bement előttem az épületbe. Fellifteztünk a 3. emeletre, majd ott beléptünk egy „ZÁRVA” és „ELADÓ” táblákkal keretezett üzlethelyiségben.
-Nuygi, gyere! – bíztatott a srác, majd beléptem utána.
A fehér függönyök mögött egy ideiglenes fotó stúdió volt berendezve. A fehér háttér előtt pár fekete szék sorakozott, a bal oldali falnál pedig mini fodrász és smink stúdiók. Lassan kíváncsi lettem. Vajon milyen banda fényképésze az unokatestvérem? Ha jobban belegondoltam akkor nem is ismertem német bandákat. Na jó, a Tokio Hotel kivétel. De tőlük a hideg is kiráz. :S
-Nagyon megálltál – hallottam Feri hangját.
Gyorsan odamentem hozzá. Egy vele egy magasságú férfival beszélgetett. A férfinak barna haja volt és elég izmos testalkata.
-Igen, Mike! Ha a fiúk készen vannak, akkor kezdhetjük. Ó, ő itt az unokahúgom, Dóri! – mutatott b a férfinak. – Dóri, ő itt Mike!
- Szia!
- Jó napot! – kezet ráztunk.
- Kérlek, ne magázz! Olyan idősnek érzem tőle magam – vigyorgott rám, mire én visszamosolyogtam és bólintottam.
- Hol vannak a fiúk? – fordult Mikehoz Feri. A férfi a terem másik sarka felé mutatott, ahol egy fekete bőrkanapén 3 fiú hevert. 1 újságot olvasott, a másik kettő pedig beszélgetett egymással.
Feri elköszönt tőlem, majd odasietett a fiúkhoz. Mikekal beszélgettünk pár percet. Rákérdeztem erre a fiúbandára.
-2005ben alakultam, és, tudod, hamarosan kiadunk egy kislemezt. A fotók ahhoz készülnek – rám mosolygott.
Pár percig még társalogtunk, majd odajött egy nő.
-Mike, fiúk? Hamarosan kezdenünk kéne!
- 2 perc, Carla! – felelte higgadtan Mike.
Odament a fiúkhoz, majd azok zsörtölődve felálltak és odavonultak a fehér paraván elé. Feri már az első kép ellövésére készült, amikor kihajolt a gép mögül. Megszámolta a fiúkat és megkérdezte:
-A többiek?
- Azt mondták elmennek WC-re – válaszolt az egyik szőke srác.
- Jaja! De már vagy fél órája – sóhajtott a legmagasabb.
Ahogy ránéztem a szőke srácra egyből tudtam: ő a lányok kedvence. Szőke haj, aranyos babaarc, kék szemek és bársonyos hang. Amíg a másik két fiút keresték Feri beavatott néhány rejtelmébe a fotózásnak. Amikor a másik két fiú is előkerült (eltévedtek a WC felé menet :/ megkezdődött a munka. Egy kép, új póz, egy kép, új póz. És ez ment 2 órán keresztül. Fárasztó lehetett. Bár lehetett, hogy élvezték hisz az arcukon nem mű, hanem igazi mosoly volt. Majd megérdeklődöm. 8 óra után Feri végre letette a gépet és kijelentette: vége! Az 5 srác ott helyben, ahol voltak, lerogyott a földre.
-Ha… még egyszer… így… kipurcanok… miattad…
- Akkor… halál… fia… vagy – lihegték.
Nagyon vigyorogtam rajtuk, de hát ki ne tette volna. Minden sminkszünet közben viccekkel traktálták egymást. Aztán odalépett hozzám Feri:
AJÁNLOM AZ OLDALT
