3. rész

- Fiúk, hagy mutassam be az unokahúgomat, Dórit! - mondta nekik Feri.

- Ó, kegyed sokkal csinosabb mint képzeltem - jött oda hozzám a tetkós srác és kezet csókolt. - Izzy Gallegos - mutatkozott be. Rá mosolyogtam.

- Izzy - szólt nyomatékosan a legmagasabb srác. - Jay Kahn vagyok, Ferid legjobb itteni haverja, ahogy ő szokta mondani - nevetett, majd kezet ráztunk.

- És nyugi, Izzy mindenkivel ilyen - magyarázta ez egyik szőke fiú. - Chris Watrin.

Fú, de szép mosolya van ennek a srácnak - futott át rajtam. :D

- Én Richie vagyok, Richie Stringini - mutatkozott be a másik szőke fiú is. Ő erős amerikai akcentussal beszélt és gyanítottam, hogy amerikai.

- És ő Mikel - mutatott Feri az ötödik, utolsó srácra.

- Én is be tudtam volna mutatkozni - duzzogott Mikel, elmosolyodtam.

- Előre is bocs, ha össze keverem majd a neveiteket - mondtam nekik.

Ők elnéző mosollyal bólintottak vagy vállat vontak. Míg beszélgettünk Izzy eléggé nyomult, ám amikor Feri ezt megelégelte így szólt:

- Izzy, szerintem nem neked szánták Dórit.

- Túl idős vagy hozzá - tette hozzá Jay.

Az ismerkedés során sokat nevettünk. Az első benyomásom mindenképpen pozitív volt és ennek örültem. Azért is, mert volt egy olyan érzésem: a nyáron sok időt fogok az 5 sráccal tölteni. Amikor elköszöntünk egymástól és hazaindultunk így köszönt el Chris:

- Még találkozunk!

Feri boldog volt, hogy így összehaverkodtam az US5-os fiúkkal. Bár tudta rólam, hogy könnyen szerzek barátokat. Aztán amikor hazaértünk még megkérdeztem, hogy holnap mit csinálunk.

- Én munkába megyek te pedig...Nos nem tudom - mosolygott.

- Majd szétnézek a környéken - nyugtattam meg.

- Jó, de ha van valami akkor hívj fel!

- Oké - tisztelegtem, majd nevetve felsétáltunk a szobáinkba.

Gyorsan elvégeztem az este szükséges dolgokat, majd behuppantam az ágyba és pár percen beül elaldutam. Másnap reggel frissen ébredtem, 10 óra után. Bementem a fürdőbe felöltözni, meg ilyenek majd letáncikáltam a földszintre. Bekapcsoltam egy jó pörgős zenét és reggeli készítés közben énekelgettem. Miután már a rántottám felett ültem eszembe jutott, hogy még senkinek nem szóltam arról élek-e. Fogtam a mobilom és tárcsáztam anya számát.

- Igen, tessék?

- Szia, anyu! - köszöntem neki.

- Á, Dóri, kicsim! - sóhajtotta. - Nagyon örülök, hogy felhívtál.

- Hogy vagytok?- kíváncsisodtam.

- Jól, jól! És te? Ferivel mi van?

- Meg vagyok, eddig tetszik Németország - magamban vigyorogtam. - Tegnap Feri tegnap bemutatott néhány barátjának - újságoltam.

- Ó, és milyenek?

- Jó fejek, sokat nevettem rajtuk - mondtam.

- Ez remek, na de kicsim most mennem kell. Majd beszélünk. Szia! - köszönt el anyu.

- Szia - majd leraktuk.

Miután megreggeliztem elindultam a tegnap este betervezett felfedező útra.

Berlin egy gyönyörű város - állapítottam meg. Találtam egy folyót és felette egy szép hidat. Hatalmas terek szökőkutakkal, amik szintén nagyon tetszettek. De ami legjobban elnyerte a tetszésemet, az a Feri házától 2 utcányira lévő parkocska. A közepén egy szökőkút volt, körülötte padokkal és virágágyásokkal. Sok fa, amik az én kicsi falumra emlékeztettek. Tegnap jöttem el és már hiányzik. A felfedező körútról 3 óra után értem haza és már eléggé éhes voltam. De nem volt kedvem főzőcskézni így rendeltem pizzát.

Míg vártam rá bekapcsoltam a gépet és felmentem msnre. Katy egyből behívott egy közös beszélgetésbe a banda többi tagjával. Azon vitatkoztak, hogy mi lesz így velünk... Nem részletezem, szomorú beszélgetés volt.

A meleg pizzámat a tv előtt ülve ettem meg. Elég jól elfoglaltam magam amíg Feri meg nem érkezett. Evés közben beszámolt a napjáról, majd utána én is.

Pénteken bementem Ferivel a munkahelyére, ahol megismertem egy csomó öltönyöst. Próbáltam úgy tenni, mintha érteném, hogy miről beszélnek, de nem hiszem, hogy jól ment. Olyan szavakat használtak, amiket életemben nem hallottam, nemhogy angolul,de lehet, hogy még magyarul sem. Eldöntöttem: megkérdem Ferit, hogy néha játszunk tolmácsosat. :D Az US5os fiúkkal is találkoztunk.

- Mond csak, Dóri, van holnapra programod? - kérdezte Richie.

- Nem, még nincs - válaszoltam meglepetten.

- Lenne kedved eljönni velünk stúdiózni? Mármint csak úgy meghallgatni minket... - magyarázta zavartan.

- Persze! Jó móka lesz - feleltem.

Megbeszéltünk pár dolgot, majd úgy döntöttünk, hogy 1re jönnek értem. Reméltem, hogy jó a zenéjük. De ha már Németország egyik legnevesebb bandája, akkor csak tudnak valamit, nem? Remélem.:)