4. rész

- Nem. Hívott a főnök, hogy ma nem kell bemennem - büszkén rám mosolygott. - Csináltam neked is reggelit, de lehet, hogy már kihűlt.

- Köszi!

Bementem a konyhába és megettem a reggelimet, majd leültem Feri mellé. Beszélgettünk, elmagyarázta miről beszélt tegnap azzal a hapekkal, majd fél 1kor felmentem a szobámba átöltözni egy normálisabb ruhába. Felvettem egy kék-vajszínű felsőt amin virágminták voltak és vettem hozzá egy farmert. Elraktam pár kiegészítőt és lesétikáltam a lépcsőn, épp amikor csengettek.

- Csinos vagy - mondta Feri, mire elpirultam.

Az ajtóban Izzy állt és gyengén eltátotta a száját amikor meglátott. Volt egy érzésem: nem fog rólam leszállni. A fiúk egy 7 személyes autóban ültek. Jay vezetett, mellette Richie ült az anyósülésen. Mögöttük én, Chris és Mikel, leghátul pedig Izzy. :) Jókat nevettünk és beszélgettünk amíg a stúdió felé mentünk. Sokat kérdezősködtek rólam és a normálisnak vélt kérdésekre tisztességesen válaszoltam is. Ám Izzy olyan kérdéseire, mint "Szűz vagy még?" vagy "Ki a helyesebb én vagy Jessi McCartney?" nem adtam választ.

Negyed órája kocsikáztunk, amikor Jay végre leparkolt egy 2 emeletes épület előtt. A bejáratnál tégnából készült oszlopok álltak, felettük egy terasz féle valami. A bejárat előtt még egy nagy tábla is hirdette: TRIPLE M.

Az épületbe belépve jobbra recepciós pultot pillantottam meg. Mögötte egy vörös hajú fiatal lány ült. Szemben lépcső, előtte jobb felé és balra is egy lengőajtó.

- Mike hívott be. Most hol van? - kérdezte Chris a lánytól.

- A harminchatosban. Azt mondta Markkal ott várnak rátok éd még megbeszéltek néhány dolgot - a lány fel sem pillantott a kezében lévő papírokból.

- Rendben, kösz!

Észrevettem, hogy a lány kerüli Chris pillantását. A srác a lépcső fordulóból még visszapillantott a lányra, de az már régen eltűnt a pultja mögött. Richie nekiment Chrisnek, így mindketten dühösen morogva folytatták útjukat. Mikellel összemosolyogtunk. Megkerestük a 36os termet, majd Jay bekopogott.

- Szabad! - hallottam bentről egy mély férfi hangot.

Két férfi ült egy hosszú asztalnál, és amikor megpillantották Jay bekukucskáló fejét felpattantak, beinvitáltak. Mike - akit, ugye már ismertem - bemutatott társának.

- Mark Dollar! Mark, ő itt Tolnai Dóra, a srácok fotósának unokahúga - kezetráztam a férfival, majd mindenki leült egy székre.

Beszélgettek egy CDről, majd később kiderült: arra fognak ma felvenni egy számot. Fél óra társalgás után átmentünk egy terembe, ahol a keverőpultot és a mikrofonokat egy fal választotta el. Az öt fiú egyből bement a mikrofonokhoz, még átolvasták a dalszöveget aztán Mike intett nekik és lekezdték a felvételt. Már majdnem a végénél vártak amikor Mikel leesett a székből. Chris, Jay és Izzy röhögésben törtek ki, Richie segítette fel haverját.

- Koncentráljatok! - szólt be a röhögő társaságnak Josh, a hangmérnök.

Több mint egy óra múlva Mike leintette a felvételt. Rengetegszer kellett megállni szövegtévesztés, hamis hang miatt. Az is előfordult, hogy elfelejtették kié a következő rész. Ennél a jelenetnél Mark beszólt nekik:

- Az Isten szerelmére, hisz oda van írva fölé!

Szóval Mike szünetet rendelt el. A fiúk kijöttek és mindannyian fogtak egy-egy üveg vizet. Míg beszélgettünk és véleményt nyilvánítottam azt fel is hajtották.  Mikor a szünet véget ért és a fiúk visszamentek a fal mögé Josh hozzámfordult.

- Nem akarlak csicskáztatni, de hoznál nekem egy kávét? - nézett rám kérlelő szemekkel.

- Öm...szívesen - feleltem.

Úgyis tenni akartam egy kört. Eligazított a kávéautomata felé. Szerencsére az út nem volt se hosszú, se bonyolult. A visszafelé vezető úton elhaladtam egy nyitott ajtajú terem mellett. Megtorpantam és benéztem.

- Hahó! Van itt valaki?

Nem kaptam választ. Szétnéztem a folyosón majd gyorsan besurrantam. Becsuktam magam mögött az ajtót és a kévát leraktam az ajtó melletti kis asztalkára. Odasétáltam a zongorához, végighúztam az újjam a billentyűkön és odaléptem az egyik gitárhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a hangszert, leültem vele egy székre és játszani kezdtem a nadánk egyik számát - a kedvencemet. Miután végi játszottama dalt a gitárt visszatettem a helyére, épp amikor kinyílt az ajtó.

Egy 30as évei végén járó férfi nyitott be. Itt csak féfiak dolgoznak? - gondoltam.

- Te játszottál? - kérdezte.

- Öm...igen - válaszoltam félénken.

- Nagyszerű volt! Nagyon tetszett. Saját? - kíváncsiskodott tovább.

- Egy barátnőm írta.

- Lenne kedved eljátszani ezt egy stúdióban? - kérdezte ezúttal komolyan.

- Hogy érti? - morogtam meglepetten.

-Átnyújtott egy névjegykártyát, közben magyarázkodott:

- Tehetségeket keresünk, mert alapítani szeretnénk egy sikerbandát.

- Ez tök jó! De nekem már van bandám - pillantottam fel az arcába.

- Van ba... Mit szólnál, ha meghallgatnánk titeket? - ajánlotta.

- Ez ilyen gyorsan megy? - érdeklődtem.

- Nos, ha nem akarod...

- Nem, nem! Csak kíváncsiskodtam - vágtam a szavába. Még a végén egy hü.lye kérdés miatt úszik el egy hatalmas esély.

- Csak meghallgatnálak titeket a munkatársaimmal és ha tetszik amit játszotok akkor beszélhetünk folytatásról... - magyarázta.

- Értem, köszönöm. Szólok majd a töbii lánynak - hálásan mosolyogtam a férfira.

- Hívj fel és megbeszélünk egy alkalmat, hogy nektek mikor jó!

- Rendben. Akkor viszlát! - kezet ráztunk.

Fogtam a már majdnem hideg kávét és visszamentem az US5hoz.