5. rész


- Tuti találkoztál valami nagyon, de nagyon jó képű valakivel - találgatott Mikel türelmetlenül.
Nem értették miért van olyan jó kedvem mióta kávéért mentem. Végül, mikor kiléptünk a Triple-M stúdióból beavattam őket. Persze nagyon örültek neki.
- Még a végén te is híres leszel - ujjongott Richie.
Hálásan rámosolyogtam.
- És a bandátokban...lányok vannak? - kíváncsiskodott Izzy. Mivel épp mellettem ment gyengén fejbe vágtam.
- Au!
Jól elszórakoztunk még a hazafelé vezető úton is. Izzy valószínűleg magában megfogadta, hogy megfizetek a tasliért. Juj, de félek!:S Megálltunk a házunk előtt.
- Örülni fogsz, mert este egyedül leszel itthon - mosolygott rám Jay a volán mögül.
- Miért is?
- Moziba megyünk Ferivel - válaszolt.
Enyém lesz a ház? Juppiii!!! :D Akkor rendezek egy hatalmas film nézést.
- Jó neked. Nekem Richievel kell majd horrort néznem, mert ő annyira szereti. És már a film felénél azt fogja kiabálni, hogy "Kapcsold ki! Féleeek!" - morgott Chris, Izzy és Mikel bólogatva helyeseltek.
Nevettem, majd elköszöntem a fiúktól és bementem a házba. Jay az mondta "este". De hisz már 6 óra van. Mikor van neki este? Hajnali egykor? Mindegy, nem baj. Inkább felhívom az 4 lányt. Feri a hátsó kertben dekkolt, épp csak odaköszöntem neki és már mentem is fel a lépcsőn.
Katy nem vette fel. Hogy lehet valaki ilyen? Ha fontos dolgot akarok neki mondani sosem elérhető. Bezzeg amikor az egész világból elegem van, nos, akkor biztosan trécselni akar... Nem baj.:D
Végül Pati vette fel. Amikor beavattam őt a részletekbe ujjongani kezdett, egyenesen sikítozott. Azt mondta, hogy ő majd elmondja a többi lánynak. Ezt hálásan megköszöntem, majd fogtam a mobilom és tárcsáztam az embert akitől ez az egész függött. Az édesanyámat.
Beszéltem vele, elmondtam, hogy egy hatalmas lehetőséget kaptunk és, hogy ilyen nincs minden nap. Ja, meg azt is, hogy legyen szíves belemenni. Azt is hozzátettem a végén, hogy ez még nem biztos. Ő persze jött a "Gondolkozom rajta" és a "Még megbeszéljük" szöveggel. De csak annak örültem, hogy még nem mondott konkrét nemet. Jó, még mondhat.
Mikor végeztem a telefonálással fogtam egy könyvet és beültem az ablak alatti beülőbe. Nem rég óta olvasgattam, amikor lentről kocsi dudálást hallottam. Lerohantam  földszintre, hogy még elérjem az unokabátyámat.
- Mikor jössz? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudom. 11 körül, de ne robbantsd fel a házat, ne rendelj csippnedél fiúkat, és... fogadj szót! - sorolta Feri az utasításokat.
- Öhm... kinek?
- Mikelnek!
- Neee! - sóhajtottam csalódottan.
Akkor ennyit a nagy filmnéző estről, és a kukorica evésről, és a ház robbantásról... :S A srác biztató mosolyt küldött felém az ajtóból.
- Miért nem Chris? - kérdeztem.
- Mert neki szerelmi bánata van - kaptam a választ a Mikel mögött megjelenő Jaytől.
- Ah! És Richie? Ő nagyjából velem egykorú! Meg olyan kislányos...
- Horrort néz Izzyvel - nem lesz jó ez így, gondoltam.
- Oké, gyere Mikel! Majd elbarbyzunk itt ketten - a srác rémülten nézett Jayre, Ferire majd rám. Felvontam a szemöldököm, beljebb jött a házba.
- Jó szórakozást! - köszöntem el Jaytől és Feritől, majd becsuktam az ajtót.
- Ugye nem akarsz barbyzni? - kérdezte még mindig rémülten.
- Nem, dehogy! 6 éves korom óta nem barbyzok - mondtam miközben bementem a nappaliba és leültem az egyik fotelbe. Pár percig csendben ültünk, majd én szakítottam meg a csendet:
- Oké, utálok kussban ülni. Mondj valamit! Mesélj valamit!
- Mégis mit?
- Magadról, mondjuk. amikor a többiekkel vagyok téged alig hallani - vontam vállat.
- Jó... Mainzban születtem, és a táncolás, a zene volt mindig is az életem. Amikor a bandába kerültem hihetetlenül boldog voltam. Imádom, mert az csinálhatom amihez értek. Nem kell megjátszanom magam...
- Fúú! Úgy látszik tényleg nagyon szereted! - sóhajtottam meglepetten.
- Igen - bólogatott.
- És te? Rólad is csak annyit tudok, hogy Feri unokahúga vagy... - mondta.
- A zene mindig is sokat jelentett számomra, úgy mint neked. Imádom a barátaimat, mert megbízom bennük és mindig meg tudtak nevettetni. Viszont utálom ha kihasználnak, vagy valaki hazudozik arról ki is valójában. Szerintem az ember fogadja el saját magát. Hiszen ha mi nem szeretjük saját magunkat...akkor ki fog szeretni minket?
- Igazad van!
Ezután rengeteget beszélgettünk. Meséltünk még magunkról, kérdezősködött a bandánkról. Elmondtam nagyjából a történetünket. Olyan jól elbeszélgettünk és nevetgéltünk, hogy észre sem vettünk milyen gyorsan telik az idő. Csak akkor tértünk észhez amikor Feri behátrált a nappaliba.
- Hát te?
- Már ilyen késő van? - kérdeztük meglepetten.
- Igen. Pontosan 11 óra van - válaszolt Feri aki szintén meg volt lepve.
- Mit csináltatok?
- Beszélgettünk - válaszoltuk egyszerre.
- Ó, értem!
- Mikel, gyere! Megyünk haza, mert Izzy kinyírja szegény Richot! - hallottam Jay kiáltását  kintről.
- Akkor én megyek is! Majd beszélünk - visszakacsintott rám. - Jó éjt!
- Jó éjt.
Feri csak azután kezdett kérdezősködni, hogy meghallottuk az elhajtó kocsi hangját.
- Most tényleg, mit csináltatok?
- Tényleg csak beszélgettünk. És nagyon jó fej srác. Jobb mint Chris - vigyorogtam.
- És..
- Nem, semmi komolyabb! Nyugi, nem fogok bepasizni Németországban. Hisz a nyár végén elméletileg haza megyek... - mondtam, majd elköszöntem tőle és felmentem a szobámba.
Zuhanyzás közben elgondolkodtam azon amit Feri mondott. Jaj, istenem, úgy sem lesz semmi ilyen! Mikel jó fej, de a legjobb haveromként tudnám elképzelni. És a többi US5os fiút is. Ha Pati meglátja őt... Mármint Richiet. Nos, valószínűleg le fog esni valamiről. Remélem nem leszek a közelben.
Ezen a gondolaton elmosolyodtam, majd kimásztam a zuhany alól és tovább készülődtem a lefekvéshez.