6. rész

Vasárnap délelőtt a szabadban császkáltam, valamint gépeztem. Épp ebédet készítettem, mikor megcsördült a telefonom. Ránéztem a kijelzőre: Anyu. Sóhajtottam egyet, majd felvettem:
- Szia, anyu!
- Szia, kicsim! Hogy vagy?
- Anyu, kérlek ne kertelj! - jól ismertem ahhoz, hogy tudjam csak az időt akarja húzni...
- Rendben. Nos, beszéltem apáddal is és arra jutottunk, hogy végül is azért küldtünk ki oda, hogy megtanuld hogyan kell megkeresni a pénzedet...
- Igen, és..?
- És úgy döntöttünk, hogy beleegyezünk  - mondta ki végül.
Fel sem fogtam mit hallok. Eltátottam a számat és lélegezni is elfelejtettem. Megengedte! Meg, igen, meg! Most már csak rajtunk múlik, és mindent meg fogok tenni a sikerért...
- Dóri, ott vagy még? - kérdezte anyu.
- Igen! Anyu, áááááááá! - sikítottam. - Köszi, köszi, köszi szépen. Imádlak!
- Jó, jó! Örülök, hogy örülsz!
- Hát még én! Anyu, megígérem, hogy nem csalódsz bennem! És, mond meg apának, hogy őt is imááádom! - sikítoztam boldogan.
- Megmondom neki, nagyon boldog lesz - mosolyogtam.
- Na, anyu, most mennem kell. Tudod, főzök - mondtam büszkén.
- Büszke vagyok rád - nevetett. Szia!
- Szia - köszöntem el, majd kinyomtam.
E miatt egész nap jó kedvem volt. Feri is örült a jó kedvemnek, annak már nem ,hogy egész nap énekeltem. Lassan olyan leszek mint Katy - gondoltam magamban. Csak ő nem énekel, hanem dalt ír. :D Jókedvemet fokozta, hogy délután kaptam Patitól egy sms-t miszerint az ő és Sylwia gépe kedd délben landol itt, Berlinben. Válaszként megírtam neki, hogy majd kimegyek elé Ferivel, ha lehet.
Kezdtem megkedvelni Németországot.
Hétfőn Feri ment dolgozni, Diana pedig szintén írt, hogy ők kedd este érkeznek. Neki is megírtam, hogy kimegyek eléjük. Feri nem fog örülni. Azt fogja mondani:
- Kellettél te nekem az egész nyárra...
Az sms-ezés után megint énekelve jártam keltem a házban. Csengettek, épp amikor belekezdtem Katy legújabb szerzeményébe.
- Á, Mikel, szia! - köszöntem boldogan.
- Nem csak én - morogta zavartan.
- Hm?
- Szia, Dóri! - kiáltott Chris, majd fél pillanattal később meg is jelent Mikel mögött. - Segítened kell!
- Miben?
- Gyere! - húzni kezdett az autójuk felé.
- Öhm..Richie - kezdtem.
- Chris vagyok!
- Az most mindegy! De megengednéd, hogy előbb normálisan felöltözzek?
Megállt, végig nézett rajtam, majd bólintott. Beszaladtam a házba, átvettem a pólómat, felvettem egy tornacipőt és visszamentem Chrishez.
- Na, mit szeretnél?
- A lány a stúdióban a pultnál. Velem nem akar beszélni...de nagyon tetszik. És segítenél összehozni egy randit? Légyszi, légysziii! - mondta.
- Öhm.. mégis hogyan? -tudakoltam.
- Úgy, hogy mi most megbeszéljük a következő koncertjeink helyszínét, és te addig beszélsz vele - magyarázta.
- Jó ötlet. Szívesen segítek, de nem tudom hogy hívják a lányt...
- Nicole Löbel, és 17 éves - mondta.
- Rendben. De jössz eggyel - vigyorogtam, majd beszálltam velük a kocsiba.
Útközben felhívtam Ferit, hogy elmentem a srácokkal, majd azon gondolkodtam mit is fogok a lánynak mondani...
- Chris, nem lesz feltűnő, hogy én ott krákogok neki...és előtte veled mentem be a stúdióba? - vállat vont.
Végül együtt léptünk be az épületbe, a fiúk felmentek a lépcsőn, én pedig leültem a recepciós pulttal szembeni fotelek egyikébe. Pár percig csendben ültem és olvasgattam a dohányzóasztalon lévő szórólapokat, majd amikor láttam, hogy Nicole sem csinál semmi érdekeset felálltam és odasétáltam a pultjához.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia! Mit szeretnél? - kérdezte kíváncsian.
- Beszélgetni...ha nem zavarok - tettem hozzá.
- Nem, most épp ráérek - mosolygott kedvesen.
- Amúgy Dóra Tolnai - mutatkoztam be.
- Nicole Löbel - kezet nyújtott.
- Szé... - kezdtem, de közbe vágott.
- Mond csak, te jól ismered ezt az 5 srácot? Akikkel bejöttél - magyarázta.
- Öhm.. igen. Miért?
- Hát, csak úgy... - felvontam a szemöldököm. - Tudod, ez a szőke srác nagyon helyes. De olyan...olyan flegmán viselkedik. Legszívesebben felpofonzám - mondta. Egyből tudtam, hogy Chrisre gondol.
- Á, Chrisre gondolsz?
- Azt hiszem úgy hívják, igen - felelte zavartam.
- Ő velem is ilyen volt - füllentettem. - És most tök jól megvagyunk - mosolyogtam.
- Gyere - behúzott a pult mögé, ott leültem mellé egy székre. - Szerinted...mit gondol rólam?
- Hm... Valószínűleg azt, hogy csinos vagy - mondtam. - Figyelj, szerintem menj oda hozzá és kérdezd meg tőle, hogy van-e kedve elmenni veled valahova.
- Én ezt úgy sem merném megtenni - rémüldözött. - Inkább... beszélnél vele? - kérdezte tétován. - Talán, ha szólsz néhány szép szót rólam, akkor elhív randizni ő. Én mindig ilyen beszari voltam...
- Oké, rendben! - mosolyogtam, majd átölelt.
- Köszi, köszi! Ha összejövünk, és gyerekeink lesznek, és lányom lesz akkor rólad nevezem el - nevetett.
- Király! - nevettem én is.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és könnyen menni fog. Ezután még beszélgettünk pár dologról, aztán jöttek a fiúk. Elköszöntem Nicole-tól, majd elmentem a fiúkkal. Az autóban Chris egyből kérdezősködni kezdett. Elmondtam neki mi történt, nagyon boldog lett.
- És, amúgy hol fogtok koncertezni? - kíváncsiskodtam.
- Sok helyen- mondta Izzy.
- Ja, túl sok helyen - nevetett Jay.
Otthon kiraktak, majd mentek haza, mert fáradtak voltak. Bár nem tudom miben fáradtak el... :S:D A nap további részében nem sok érdekesség történt. Feri megkérdezte mi volt a srácokkal, elmondtam neki, hogy Chrisnek segítettem csajozni. Jót nevetett, majd ő is beszámolt a napjáról.
10 óra után boldogan mentem zuhanyozni és aludni, mert tudtam: holnap ilyenkor már izgalmasabb lesz az életem. :D